Szóval végre sikerült játszanom a Kedves Eszterrel, azzal a játékkal ami feltalálta a 'sétáló szimulátor' műfajt.
Nagyon kíváncsi voltam milyen játék lesz, és nagyából azt kaptam amire számítottam: Néhány ember valami újat akart alkotni, valami nem hétköznapit - ami véleményem szerint sikerült. Viszont, attól, hogy valami nem megszokott még nem lesz egyből jó. Nem azt mondom, hogy ez egy rossz játék, messze nem erről van szó, hanem... mint hétköznapi játékos nehéz vele mit kezdeni, de akik fogékonyak a művészetre azok biztosan megtalálják benne a számításait. Én nem ilyen vagyok, ezért számomra ez egy "nem rossz, de a jó nem ilyen" minősítést kap.
Ettől függetlenül örülök, hogy végre megismerhettem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.